Ahogy a nap lemerült, melankolikus árnyalatokra festve az eget, a csendes utcák elfeledett történeteket suttogtak. E magány közepette a remény halvány parazsa felcsillant, a nosztalgia és az új kezdet gyengéd ígérete közé került – az érzelmek alkonya, amely a vágyakozással keveredik a várakozással.