Jerry Spinelli tejesfű

Karakterek

Tevékenység Megtekintése

Utalások

Tevékenység Megtekintése

Tartalom

Tevékenység Megtekintése

Témák, Szimbólumok és Motívumok

Tevékenység Megtekintése

Kedvenc Idézet

Tevékenység Megtekintése

Alapvető kérdések a Milkweed számára, Jerry Spinelli

1. Kik a Milkweed főszereplői, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük?
2. Milyen utalások voltak jelen a regényben (valós személyekre, helyekre, eseményekre, vallási gyakorlatokra, művészetre, irodalomra való utalás)? Mit tudhat meg ezekből az utalásokból az emberekről és az időszakról?
3. Milyen témák, szimbólumok és motívumok jelennek meg a regényben? Hogyan segít a szimbolika jobban megérteni a karaktereket és motivációikat?
4. Milyen üzeneteket közvetít a Milkweed szerzője az olvasó felé a kedvességről és a bátorságról? Miért olyan fontos tanítani, tanulni és emlékezni a holokausztra?
5. Mi a bildungsroman az irodalomban, és hogyan lehet erre példa?

Tejútfű összefoglaló

A Milkweed a lengyelországi Varsóban játszódik, az 1939-es náci megszállás előestéjén. Az olvasó megismerkedhet a főszereplővel, amint kenyeret lop egy járókelőtől. Nagyon kicsi és rendkívül gyors, ezért nagyon tehetséges tolvaj. A kisfiút elkapja Uri, egy másik fiatal árva, aki a szárnyai alá veszi. Uri megkérdezi a kisfiút a nevét, aki azt válaszolja, hogy "Stoptolvaj". Ez minden, amit valaha is tudott magáról. Uri bemutatja a névtelen kisfiút más árváknak: Kubának, Enosnak, Ferdinek, Oleknak, Big Henryknek és Jonnak. Mindannyian egy istállóban keresnek menedéket, miután elloptak minden ételt, amit csak tudnak, hogy túléljék. A kisfiú élvezi az Urival töltött időt. Élelmiszerlopással és esténként lakomázással töltik napjaikat, miközben egy elhagyatott fodrászatban húzódnak meg. Uri levágatja a kisfiú haját, segít neki mosni, és új ruhákat ad neki.

A kisfiú egy napon összebarátkozik egy Janina nevű fiatal zsidó lánnyal. Csodálja fényes, fekete lakkcipőjét. Titkos ételeket és édességeket cserélnek. Amikor 1939 szeptemberében a nácik megszállják Lengyelországot, és átvették az irányítást Varsó felett, a kisfiú ámulattal nézi a „felvonulást” az utcákon. Nem veszi észre a következő veszélyt. Az invázió után Uri úgy dönt, hogy háttértörténetet és személyazonosságot ad a kisfiúnak. Uri elmondja neki, hogy Misha Pilsudskinak hívják, és hogy ő egy oroszországi roma fiú, akinek apja, anyja jósnő volt, hét testvére és öt nővére, valamint egy kedvenc lova, Greta. Uri elmondja, hogy bombák hullottak a falujára, elválasztották a családjától, és ezért lett árva Varsóban. Misha imádja új történetét, ragaszkodik hozzá, mohón futva, hogy elmondja Janinának, hogy Misha Pilsudskinak hívják. Mindenkinek elmeséli történetét, aki meghallgatja.

Eközben a nácik megerősítik ellenőrzésüket Varsó városa körül, és a zsidókat veszik célba. Kijárási tilalmat vezetnek be, és egy este, miközben Misha lopott ételt szállít a barátainak, egy náci rálő, és levágja a fülcimpáját. Misha szerencsés, hogy életben van, de ez nem tartja vissza attól, hogy továbbra is kockáztasson. Misha másik barátja egy árvaház vezetője, Dr. Korcak (az igazi Janusz Korczak alapján), aki önzetlenül sok árva gyerekről gondoskodik. Misha úgy is segít nekik, hogy ételt és szenet hoz nekik, amit ellop.

1940 őszén az összes varsói zsidót erőszakkal kell gettóba szállítani. Abban az időben a varsói zsidó közösség a legnagyobb volt Lengyelországban és Európában, New York után a második helyen. Varsó lakosságának 30%-a volt zsidó. A gettó azonban a város területének mindössze 2,4%-át tette ki, mindössze 1,3 négyzetmérföldön. A varsói gettó csúcspontján 460 000 zsidó férfit, nőt és gyermeket zárt be erőszakkal. A történetben Misha, árva barátai, Janina, kedves és halk beszédű apja, Mr. Milgrom, aki gyógyszerész, kedves anyja és vad Shepsel bácsi otthonukból a gettóba kényszerülnek. Dr. Korczak és az árva gyerekek is a gettóba kényszerülnek. Misha leírja, hogy mindenki hogyan jelentkezik be a gettóba, és hozza magával a holmiját.

A gettóban siralmas állapotok uralkodnak. A náci katonák éjféli meglepetésszerű razziák során terrorizálják és megverik a lakókat. Nagyon kevés az élelmiszer, és az emberek éheznek és halnak az utcákon. A körülmények mocskosak, és mindenki olyan kis helyen van összezsúfolva, hogy a betegségek gyorsan terjednek. Misha minden nap új holttesteket lát az újságokban. A felnőttek kemény munkával kényszerülnek dolgozni. Janina édesanyja megbetegszik, és végül meghal. Ennek ellenére Misha ártatlanul rugalmas marad. Minden este kibújik élelmet keresni, és visszacsempészi Janinának és családjának. Élelmiszert is szállít az árváknak és Korczak doktornak.

A csempészet rendkívül veszélyes. Egy tragikus napon Misha meglátja a fiatal Olekot egy táblával a nyakában akasztva, amely kijelenti, hogy azért ölték meg, mert csempész volt. És mégis, az étel nélkül, amit Misha úgy lop el, hogy be- és kioson a gettó falán lévő „két tégla széles” lyukba, biztosan éheznének. Mr. Milgrom "örökbe fogadja" Mishát a családba, és úgy bánik vele, mint egy fiával. Janina és Misha is nagyon közel állnak egymáshoz, és mindent együtt csinálnak. Misha leírja, hogy úgy viselkedik, mint a kishúga, mindent utánoz, amit csinál, még a csempészetet is. Janina csatlakozik Mishához veszélyes éjszakai kirándulásain, mivel ő is elég kicsi ahhoz, hogy átosonjon a lyukon. Egy nap Janina és Misha a gettóban játszanak, amikor kémkednek valamit, ami a romok között nő. Tejesfű, fehér, puha és sima. Janina azt hiszi, biztos egy angyal. Reményt ad bennük, hogy a gettó elpusztult romjai között egy növény nőhet, hogy valahogy az élet kitart.

Miután körülbelül másfél évig a gettó nyomorúságos és nyomorult körülményei között élt, Misha barátja, Uri eljön, hogy figyelmeztesse, hogy meg kell szöknie. Uri azt mondja, hogy amikor Misha éjszaka kioson csempészni, futnia kell, és tovább kell futnia. Uri hallotta, hogy deportálások jönnek. A nácik azt mondják a gettó zsidó lakóinak, hogy vidékre költöztetik őket, ahol saját közösségük, saját gazdaságuk lehet. Ez hazugság. A deportálások célja, hogy a zsidókat koncentrációs táborokba vigyék, amelyek tömeggyilkos központok. Uri figyelmezteti Misát, hogy távozzon, majd eltűnik. Amikor Misha elmondja Mr. Milgromnak ezt a hírt, Mr. Milgrom azt mondja Misának és Janinának, hogy meneküljenek. Mindkettőjüket arra utasítja, hogy tegyék úgy, ahogy Uri mondja, és amikor éjszaka kiosonnak, fussanak és futjanak tovább. Úgy véli, ez az egyetlen esélyük a túlélésre. Janina azonban nem tudja megtenni. Hét évesen túl fiatal ahhoz, hogy teljesen felfogja, és nem tudja elhagyni az apját. Annak ellenére, hogy Misha megpróbálja elrángatni Janinát, odaszalad, ahol az apját egy vonatra viszik a haláltáborokba. Misha megpróbálja megállítani Janinát, de egy náci bedobja egy dobozos kocsiba. Hirtelen Uri egy titkos náciként jelenik meg, és úgy tesz, mintha agyonlőné Mishát, hogy megmentse. Uri titokban kettős ügynökként dolgozott, és nácinak adta ki magát, hogy információkat szerezzen, miközben a "varsói felkelést" megkísérlő ellenállással is együttműködik. Uri golyója leszedte Misha fülének maradékát, és eszméletlenül esett, látszólag holtan.

Misha felébred a vasúti pálya romjai között. Zavartan próbál elsétálni a „kemencékhez”, a haláltáborokhoz, ahová Janinát, édesapját és a többieket elvitték. Csak arra vágyik, hogy visszatérjen hozzájuk. Egy lengyel gazda azonban megtalálja, beviszi a farmjára, és a biztonsága érdekében elrejti. A gazda és felesége három évig rejtve tartják Misát a háború végéig. Amikor a háború véget ér, Misának nincs hova mennie. Az egyetlen foglalkozáshoz folyamodik, amelyet valaha ismert, és újra lopni kezd, ezúttal egy kis kocsin árulja a portékáját a vidéken.

Végül Misának sikerül kivándorolnia Amerikába. Amikor megérkezik, Misha Milgrom néven mutatja be magát a bevándorlási ügynöknek. Az ügynök azonnal Jackre változtatja a nevét. Tehát Misha Jack Milgrommá válik. Amerikában Jack eladóként talál munkát, bár azt mondja, nem túl jó. Nem tehet mást, mint hosszan tartó ripacskodással a háború során szerzett traumatikus élményeiről. Kifejti, hogy "nem az volt a fontos, hogy figyeltél, hanem az, hogy beszéltem. Ezt most látom. Az őrületbe születtem. Amikor az egész világ megbolondult, készen álltam rá. Így éltem túl. És amikor az őrültségnek vége volt, ez hol hagyott el? Az utcasarkon, ott húzom a számat, kiöntöm magam. És szükségem volt rád. Te voltál az üveg, amibe beletöltöttem magam."

Egy nap Jack találkozik egy Vivian nevű nővel, aki hajlandó meghallgatni a történeteit. Összeházasodnak, és teherbe esik. De Vivian miatt Jack nem tud megbirkózni nehézségeivel és különcségeivel, amelyeket a háború utáni traumatikus stressz okoz. Sok évvel később Jack egy élelmiszerboltban dolgozik, ahol polcok vannak, amikor egy nő odamegy hozzá. Elmondja Jacknek, hogy ő Katherine, a lánya, és bemutatja neki fiatal unokáját, Wendyt. Katherine azt mondja, hogy már várta, hogy találkozzon az apjával, hogy Wendynek adja a középső nevét. Jack habozás nélkül a "Janina" nevet adja neki. Katherine meghívja Jacket, hogy éljen velük, és ő hálásan beleegyezik. Wendy izgatottan hívja új nagyapját Poppynoodle-nak.

A történet végén Jack tejfüvet ültet az udvarukra. Azt mondja nekik, hogy ez egy "angyal növény". Miközben Wendy Janinát az ölében tartja, végiggondolja az összes nevet, amit élete során kapott: "Nevezzen tolvajnak. Hívjon hülyének. Hívjon cigánynak. Hívjon zsidónak. Hívjon félfülű Jacknek. Én nem. gondoskodás. Üres kezű áldozatok mondták egyszer, hogy ki vagyok. Aztán Uri elmondta. Aztán egy karszalag. Aztán egy bevándorlási tiszt. És most ez a kislány az ölemben, ez a kislány, akinek a hívása elhallgattatja a taposó Jackbootsokat. A hangja az utolsó. Voltam. Most vagyok. Én vagyok... Poppynoodle."

Vásároljon Milkweed- et az Amazon-on