A drámai iróniát arra használják, hogy javítsák a rejtett jelentéseket a párbeszédben vagy a szereplők cselekvésében, hiszen a közönség megérti, hogy több történik, mint maguk a szereplők. Ez a tudás egyfajta hangulatot idézhet elő, vagy akár komédiát is. Azok a karakterek, akik nem ismerik a helyzet alapjául szolgáló igazságot, látszólag rosszul, vagy akár hülye módon járnak el, mert nem ismerik más karakterek valódi szándékait, vagy a cselekményben bekövetkezett valós eseményeket. A félreértések több konfliktushoz és tragédiás érzéshez vezethetnek a közönség vagy az olvasók számára. Például, amikor Brutus próbálja eldönteni, hogy csatlakozzon-e Caesar elleni összeesküvéshez a Julius Caesar tragédiájában, több levelet is kapott, amelyeket Róma állampolgárai láttak róla, könyörögve, hogy aláássa Caesar hatalmát. Ez végső soron az, ami arra ösztönzi Brutusot, hogy végül csatlakozzon az összeesküvéshez, de a közönség tudja, hogy ezeket a leveleket Cassius írta, mohó szenátor, aki el akarja pusztítani Caesar-t és szerezni valami hatalmát.
